Világbajnokság bevezető és egy kis történelem!

Foci vb bevezető, statisztikák, történelem!

A Világbajnokságok története nagyon hosszú időre nyúlik vissza, a kezdete mégis egy véletlennek volt köszönhető. Az Egyesült Államokban rendezett 1932-es Nyári Olimpiára ugyanis nem vették fel a labdarúgást, így pedig az akkori FIFA-elnök, Jules Rimet belefogott a legnagyobb vállalkozásába. 1930-ra egy kisebb futball tornát szerveztek Uruguayba, amelyet gyors döntéssel átkereszteltek Világbajnoksággá. Igen ám, de Európából senki sem akart olyan messzire utazni, és Rimet csak az utolsó pillanatban tudta meggyőzni Belgiumot, Franciaországot, Romániát és Jugoszláviát a részvételre. A torna frenetikus sikert aratott, és elindult önálló útjára. Négyévenkénti megrendezésben állapodtak meg, és minden alkalommal más földrészben.

Sokáig Amerika és Európa váltogatta egymást a torna megrendezésében, végül 2002-ben csatlakozott be Ázsia, és mára megvalósulhatott Joao Havelange FIFA-elnök álma is: a világbajnokságok történetében Afrika először adhat otthont a földkerekség legjelentősebb sporteseményének. A szavazóbizottság végül a Dél-Afrikai Köztársaság mellett döntött, amelyben legalább akkora politikai érv is hangot kapott, mint szakmai. Rengeteg kritika fogalmazódott meg az afrikai tornával kapcsolatban, különösen a rendező országgal szemben. A leggyakoribb ellenérvek, hogy a bűnözés az egeket veri az országban, és az infrastruktúra sem üti meg a kívánt mércét. Mindkettő igaz, és hiába hangoztatják prominens személyek ennek az ellenkezőjét, Európa a legkisebb problémára is ugrani fog, ebben bizonyosak lehetünk.

Az elmúlt tornákat tekintve kirajzolódnak törvényszerűségek. Nézzük csak meg például az eddigi győzteseket, akik egy nagyon zárt kasztot alkotnak. Brazília ötször, Olaszország négyszer, Németország háromszor, Uruguay és Argentína kétszer, Anglia és Franciaország egy-egy alkalommal tudtak győzni. Ha tovább számszerűsítjük ezt, akkor Európa és Dél-Amerika is 9-9 alkalommal győzedelmeskedett, mindannyiszor saját földrészén. Egy kivétel akad csupán, ez pedig a Selecao. Ők voltak képesek nyerni egy alkalommal Svédországban, valamint Dél-Koreában is. Viszont ők az egyedüliek a sorban, akik hazai pályán nem voltak képesek megnyerni a kupát! A jogabonitosok lehetnek az elsők, akik minden kontinenst meghódítanak (persze Ausztrálián kívül), amely iszonyatosan nagy érv mellettük.

Nehéz bármiféle magyarázatot adni arra, hogy európai országoknak miért nem sikerült soha kontinensén kívül győzedelmeskedniük, de az tény, hogy ha távol otthonuktól lépnek pályára a csapatok, akkor kevesebben szurkolnak nekik. Egy érdekes tudományos kutatást találtam ezzel kapcsolatban. A nyilvánvaló előnyök mellett (kevés utazás, megszokás, motiváció) egyéb dolgokat is figyelembe lehet venni. Kimutatták, hogy a labdarúgásban is megjelentek az ősi, úgymond őskori motívumok. A vadászó ember magatartása jellemző a focistákra, akik a közös erőfeszítéssel próbálnak elérni valamit. A hazai csapatok játékosai magasabb tesztoszteron-szinttel lépnek pályára, ennek hatására pedig magasabb hőfokon égnek, nő az önbizalmuk és a koncentráció képességük. Ebből tehát következtethetünk arra, mennyivel esélyesebbek a saját földrészükön pályára lépők. A Selecao itt is sajátos helyzetben van, hiszen rengetegen szorítanak a braziloknak országukon kívül is.

Akik a statisztikákat kedvelik, azok ismételten csak a brazilokra kell, hogy voksoljanak. Ők az egyedüliek, akiknek sikerült a címvédés (1958-1962), tehát Olaszország nagy valószínűség szerint kiesik az esélyesek közül. 1962 óta európai és dél-amerikai ország felváltva nyerte a kupát, ami arra enged következtetni, hogy most megint dél-Amerikai ország következik.

Persze nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy tavaly itt tartották a Kontinentális Kupát, amely kiváló erőfelmérő volt a csapatok részére. Az európai válogatottak pedig nagyon leégtek, hiszen Olaszország még a csoportból sem jutott tovább, míg a verhetetlennek hitt „spanyol Armadát” az USA süllyesztette el. Az előjelek tehát nem Európa, hanem Dél-Amerika mellett állnak. Kíváncsian várjuk, vajon bejön-e ismét az előzetesen várt végeredmény, és beégnek az európai országok. Én mindenesetre mellettük állok…